Karácsonykor, a szeretet ünnepén, a szív elcsendesedik, a lélek megnyugszik és mindent átsző a békesség aranyfonala. A varázslat fokozható, ha karácsonyi versek a szeretetről festik örömtelibbé az ünnepet, az együttlétet. Ilyenkor töltekezünk. A test, a lélek, és a szellem számára egyaránt fenséges asztal terül a karácsony oltárán.

Különlegesen pazar ételek, csendes, lágy zeneszó, a kandalló melege és fénye, a ragyogó arcok, ölelések és a karácsonyi versek a szeretetről táplálják őket. A levegő is tisztítóerővel bír e néhány napon, a szavak is simogatóbbak, a tekintetek ragyogóak és reményteljesek. A bánat, a békétlenség, a szeretetlenség, a háborúskodás, a düh és irigység elhúzódnak, hiszen a szeretet csillogása nagy erő ilyenkor.

Ekkor megnyílnak a szívek és a szájak: hálát rebegnek, köszönetet nem szégyellnek mondani, s érzéseiket megvallani sem tartózkodnak. Ha megérint bennünket egy karácsonyi vers a szeretetről, akkor úgy érezzük, hogy Isten formálja az ajkat, amelyről elhangzik a vers, hogy áldást szórjon a hallgatóságra és háromszoros erővel töltődjön fel a jövő esztendőre.